Balázs Nóra: A színházi szabadság fesztiválja

Balázs Nóra: A színházi szabadság fesztiválja

Fotó: Révész Róbert

A 24. THEALTER-ről

„Még bírjuk cérnával” – nyitotta meg Balog József fesztiváligazgató a 24. THEALTER fesztivált Szegeden. Az évente júliusban megszervezett találkozót Magyarország legrégebbi nemzetközi színházi fesztiváljaként, független színházi találkozóként, kortárs színházi platformként egyaránt emlegetik. A különböző megnevezések ugyanazt bizonyítják: a huszonnégy éves fesztivál az egyre csökkenő anyagi támogatás ellenére, évről-évre megújulva érvényes és aktuális merítést tud kínálni Magyarország és a déli vonal (Kelet- és Dél-Európa) „szabad színházi” előadásaiból. A THEALTER ugyanis magát a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójának nevezi. Találó az elnevezés, a fesztiválon jelenlevő (többnyire, de nem kizárólag független) társulatok legfontosabb közös jellemzője az alkotói szabadság tiszteletben tartása és az ebből következő frissesség, időszerűség.

A THEALTER-re különben érvényes az „ahány néző, annyi fesztivál” kijelentés is (Balog „ahány néző annyi színház” aforizmája után szabadon), hiszen a kilenc nap alatt közel hetven eseményt felvonultató seregszemlét még a legfanatikusabb színházrajongók számára is kihívás „végignézni”. A főprogramban idén magyarországi független színház- és táncelőadások mellett határon túli magyar produkciók, nemzetközi meghívottak és az utánpótlás képviseletében drámatagozatos iskolák előadásai egyaránt megtalálhatóak voltak. A körültekintő válogatásnak köszönhetően amellett, hogy bármely korosztály találhatott kedvére való programot (igen, több, kisgyerekeknek szóló bábelőadás is volt – hány fesztivál mondhatja ezt el magáról?), a meghívott produkciók minősége csupán a legritkább esetben volt kifogásolható.

Nehéz lenne az említett mintegy hetven program mindegyikéről érdemben beszámolni, ezért következzenek a teljesség igénye nélkül (és mert én csak hét napot töltöttem a THEALTER-en) az azóta is maradandó élmények.

A fesztiválon 2012-ben vezették be a THEALTER díszvendége címet, melyet idén Urbán Andrásnak ítéltek oda a szervezők. A szabadkai rendező két előadását is vendégül látta a fesztivál. A Kosztolányi Dezső Színház Rózsák és az Újvidéki Színház Neoplanta című előadása két, egymástól nyelvezetében, eszközhasználatában radikálisan különböző alkotás. A Rózsák Urbán korábbi, A kisinyovi rózsa című előadásának továbbgondolása a szavaktól lecsupaszított cselekvések gyönyörű asszociációrendszerében. Pontos szerkezetű és mégis könnyed, álomszerűen lebegtetett világ tárul elénk jelenetről jelenetre, ahogy a négy színész a legkülönbözőbb tárgyakkal (agyag, szalma, ívpapír, indigó, flamingók, cintányérok, tükrök stb.) és egymással játszik. A hétköznapi tárgyak nem szokványos használata egy időre gyermekké változtat mindannyiunkat, lélegzetvisszafojtva várjuk a következő mutatványt, megfeledkezve az értelmet, magyarázatot követelő berögződéseinkről – egyszerre üdítő és felemelő élmény. Noha a fesztivál hagyományosan nem versenyjellegű, hanem találkozó, a Rózsák az idén második alkalommal kiosztott THEALTER Kritikusdíjat is kiérdemelte.

A Neoplanta ezzel szemben brutálisan direkt módon fogalmaz. Újvidék történelmét dolgozza fel, annak 1748-tól, alapításának évétől megtörtént összes szörnyűségével együtt, vállaltan kisebbségi nézőpontból. A Végel László azonos című regénye alapján készült előadás (dramaturg: Gyarmati Kata) a Mária Terézia által Neoplantának keresztelt város egészen konkrét eseményein keresztül fest felkavaróan éles képet a mindenkori többség-kisebbség közti viszony ambivalenciáiról.

Az elnyomottak-elnyomók, mi és ők dichotómiája más, a THEALTER-re meghívott előadásokban is visszaköszön. Itt van például Horváth Csaba és a Forte Társulat idei bemutatója, az Irtás. Helen Edmundson kortárs angol drámaírónő szövege a cromwelli Anglia írek ellen irányuló kegyetlenségeit tematizálja egy ír-angol család történetén keresztül. Horváth Csaba előadása a kezdeti idill lassú, de halálbiztos pusztulását követi végig. A szöveg mellé társított kimerevített gesztusok a testekben rejlő hatalmas feszültségből születnek, zsigeri módon ábrázolják a házastársak és a két párt között feszülő feloldhatatlan ellentéteket. A mindent beborító tőzeg, az anyaföld, melyért az előadásban bárki halni kész, bemocskolja, elnyeli a küzdőket, míg ő maga tovább lélegzik, egyedüli örök létezőként.

Az elnyomás egészen másfajta mechanizmusairól szól Pintér Béla és Társulata Titkaink című előadása, mely a fesztivál közönségdíját nyerte el. A máig feldolgozatlan ügynökkérdést, a pedofíliát, a nyolcvanas évek táncházmozgalmát, szamizdat lapokat és underground zenekarokat kifogástalan arányérzékkel helyez egymás mellé az előadás. És a jólfésült, sima modorú pártkáder Pánczél elvtárs (Csákányi Eszter) személyében minden kétséget kizáróan figyelmeztet is: mindannyiunknak vannak titkaink. Ne képzeljük egy pillanatra sem, hogy velünk (és a mi időnkben) jobb a világ, mint a hetvenes-nyolcvanas években volt. Hiszen, ahogy az utolsó jelenetből kiderül, az egykori tartótiszt ma miniszterelnök-helyettes, a buzgó pártaktivista államtitkárrá avanzsált – esélyünk sincs a változásra.

A THEALTER-re második alkalommal visszatérő izraeli Clipa Theater Fegyvertelen erőkkel című, cseh koprodukcióban készült előadása a közelmúltbeli gázai események fényében fájdalmas aktualitással bír. Az előadás alapgondolata ugyanis egy izraeli bombázás alkalmával született, története pedig egy idős, egymástól elhidegült házaspár és egy idegen katonaszökevény viszonyát járja körül. A produkció különlegessége a játékos, főként tárgyanimációra épülő eszközhasználat. A két szék közé kifeszített damilból például hangszer lesz, a játszók pedig a szó szoros értelmében függnek egymástól a keresztül-kasul kötözött térben. Az előadásban agressziónak alig találni nyomát, a Régi Zsinagóga lecsupaszított terében mégis pontosan érezhető minden egyes apró mozdulat mögött a fenyegetettség.

A fesztiválon (és Magyarországon) először vendégszereplő szintén izraeli Niv Sheinfeld – Oren Laor duó Kétszobás lakás című, sokat turnézott előadása látszólag nem aktualizál, valójában azonban érzékenyen reflektál egy (sajnos változatlanul) kényes társadalmi kérdésre, a férfiszerelemre. A ragasztószalaggal kettéosztott üres térben eleinte bátortalanul, majd egyre határozottabban egymáshoz közeledő két férfi kibontakozó viszonyát figyelve teljesen elfelejtjük, hogy egy nem szokványos kapcsolatot látunk. A koreografált mozdulatokból a másikat felfedező, óvó gesztusok lesznek, az előadás egésze a szeretet és egymásrautaltság nemek és konvenciók fölötti voltát hirdeti.  Szintén szerelmi viszonyokat boncolgat fiatalos lendülettel és humorral a 2013-as év Lábán-díjas Nyúzzatok meg című táncelőadása, a Dányi Viktória – Molnár Csaba – Vadas Zsófia Tamara trió előadásában. Az előadás nem sablonos, elcsépelt és emiatt azonnal értelmezhető mozdulatsorokra, koreográfiákra támaszkodik, hanem bátran, az öniróniát sem nélkülözve keres új eszközöket. Aktív résztvevőként von be a játékba például két zenészt is, megszüntetve a tánc-zene hierarchikus viszonyát.

A játékosság és önirónia jellemzi a fesztiválra visszajáró Fehér Ferenc idei, Morgan és Freeman című bábos táncelőadását is. A báb-bábos viszony számtalan lehetőségét a tánc (vagy pontosabban: Fehér Ferenc csak rá jellemző mozgásvilágának) eszközei segítségével kiaknázó előadás elsősorban a felnőttek számára jelent élményt.

A THEALTER-en idén vendégszerepelt először a kolozsvári Váróterem Projekt, az Advertego című előadással. A saját hang, stílus keresgélésében évek óta különböző műfajokkal kísérletező fiatal csapat most valamit megtalálni látszik. A lazán kapcsolódó, a játszók által kitalált vagy éppenséggel átélt helyzetekre alapozó jelenetek felszabadítóan hatnak rájuk és a nézőkre is. Az előadás róluk szól, és rólunk: hétköznapi kudarcainkról, a rendszerrel és egymással vívott csetepatéinkról, amolyan nevessünk a saját nyomorúságunkon-módon.

A fesztivál évek óta kiemelt figyelmet szentel az utánpótlásnak. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos osztályának utcaszínházi előadása mellett a budapesti Keleti Mihály Alapfokú Művészeti Iskola tanulóinak verbatim előadása is szerepelt a programban. Emellett idén három workshopra is sor került a THEALTER-en, melyeken a résztvevő fiatalok Antigoné Reloaded címmel Szophoklész tragédiáját járták körül Urbán András, Horváth Csaba, valamint Gemza Péter és Mészáros Tibor vezetésével. A fesztivál eseményeit idén a hagyományos fesztiválblog mellett a blog jr.-on fiatal színházi szakírók is dokumentálták. Emellett a fesztivál ideje alatt hallgatható volt a civilek által működtetett Rádió Mi THEALTER-különkiadása, melynek archívumában többek közt a délelőttönként helyet kapó Kritikus szekció beszélgetései is újrahallgathatóak.