Az évad utolsó előadásra és fesztiválszereplésre készül a sepsiszentgyörgyi társulat

Az évad utolsó előadásra és fesztiválszereplésre készül a sepsiszentgyörgyi társulat

Június 22-én tartja évadzáró előadását a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata: a Szerelem és más bűntények című produkció Stefan Arsenijević azonos című filmje alapján készült Theodor-Cristian Popescu rendezésében. Az előadást este 7 órától román felirattal láthatják az érdeklődők a nagyteremben.

Ugyanezt az előadást hívták meg az idei kisvárdai színházi fesztiválra, ahol 26-án, vasárnap délután 18 órától kerül bemutatásra a versenyprogram részeként. „Örömmel tapasztaljuk, hogy színházunk rendkívül népszerű a kisvárdai közönség körében, az előadásra már több napja minden jegy elkelt. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának ez lesz a 34. kiadása, a Tamási Áron Színház társulata pedig valamennyi kiadáson jelen volt, és rengeteg fontos díjat nyert el. Legutóbb tavaly hoztuk el a fesztivál fődíját az Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadással, ezenkívül egyéni díjat nyert Benedek Ágnes színésznő és Kali Ágnes dramaturg is.” -áll a színház közleményében.

A sepsiszentgyörgyi színház prózai társulatának nem volt még olyan előadása, mely film alapján készült volna, valójában az előadás alkotói találták ki a Stefan Arsenijević–Srđjan Koljević–Bojan Vuletić által írt forgatókönyv színpadi változatát. A történet a szerb fővárosban játszódik, melynek kilátástalan alvilágában Anica új életre vágyik, azonban, mielőtt elhagyná Belgrádot, elhatározza, hogy lezárja addigi életének elvarratlan szálait. Mint kiderül, rengeteg furcsa ember veszi körül: életunt maffiavezér, öngyilkos hajlamú kamaszlány, pitiáner gengszterek, egykor jobb napokat látott idős hölgyek és egy mindenre elszánt romantikus lelkű fiatalember, akiről kiderül, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta.

Theodor-Cristian Popescu rendező a színpad korlátozott lehetőségei miatt megpróbálta áthelyezni a cselekmény hangsúlyait a belső történésekre. Bevallása szerint az előadásban fontos szerepe van a képeknek, de ezek más jellegű drámaiságot hordoznak, mint a film képei, a színészi játékban pedig olyan árnyalatokat kerestek, melyek nem egészen színpadszerűek, tehát mindenképpen kísérleti előadásról beszélhetünk. Egyik alaptémája a történetnek a férfi-nő kapcsolat, ahol a rendező szerint néha nagyon nehéz kiismernünk magunkat, a másik központi kérdés pedig az a különös egzisztenciális bizonytalanság, amire időnként mindannyian rádöbbenünk abban a kínlódásban, amellyel megpróbáljuk értelmessé tenni a mindennapjainkat. Általában többre vágyunk, mint amit elérhetünk, az akarat erősebb, mint a lehetőségek, de minél mélyebbre merülünk örökös boldogtalanságunk okainak kiderítésében, annál nehezebben értjük a lélek működését. Vajon képesek vagyunk-e valóban irányítani az életünket? Tudjuk-e kontrollálni a vágyainkat? Hatalmunkban áll-e megváltoztatni a számunkra fájdalmas dolgokat? Akkor boldogabb-e az ember, ha feszegeti a határait, vagy ha elfogadja a sorsát?