„Arra törekedünk, hogy legyen örömzene-hangulat” - interjú Tollas Gáborral a Tompa Pilvaxer Band nevű színészzenekar alapítójával

„Arra törekedünk, hogy legyen örömzene-hangulat” – interjú Tollas Gáborral a Tompa Pilvaxer Band nevű színészzenekar alapítójával

Március 23-án, szombaton 20 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground Termében kerül sor a színészi alkotói teljesítmény elismerése érdekében megalapított Bioeel-Kemény-díjak átadására. A díjátadó gálát követően a társulat Tompa Pilvaxer Band nevű színészzenekara koncertezik – Tollas Gábor színművésszel, az együttes alapítójával a zenekar létrejöttéről és jelenéről beszélgetett Kaáli Nagy Botond a marosvásárhelyi színház munkatársa.

A Tompa Pilvaxer Band alapítótagja és zenekarvezetője vagy, mesélj légyszíves az együttes létrejöttéről.

Nem vagyok önjelölt zenekarvezető, de akár ezt is mondhatnánk, mert az együttes alapítását én álmodtam meg – hosszú éveken keresztül gondolkoztam rajta, hiszen más társulatoknak, színházaknak is van zenekara. Mindig irigykedve néztem rájuk, jó kis bulikat csináltak, és tényleg jól szóltak. Erre volt egy kísérlet nálunk is: amikor Keresztes Attila rendezte az Egy római tragédiát és nem volt pénz zenekarra, megpróbálták a zenészeket azokkal a színészekkel helyettesíteni, akik tudtak olyan szinten játszani hangszereken, amely talán a színpadon is megállja a helyét. Remélem hogy ez sikerült. A zenekarunk igazából a tavaly március 15-re született meg, nem hiába kapta a Tompa Pilvaxer Band nevet. Összegyűjtöttem magam köré azokat az alapembereket, akik tudnak hangszereken játszani és olyan hozzáállással rendelkeznek, amelyből megszülethetett mai formájában ez a zenekar. A tavaly március 15-én volt az első koncertünk, ahol elértük a célunkat: azt, hogy a többi kolléga is szívesen csatlakozzon hozzánk. Meghívtuk az együttesbe Apostolache Kiss Zénót, aki a zenekarunk lelke lett: mint zeneszerző és hangszeres oroszlánrészt vállalt a zenekar vezetésében. Sikerült saját dalokat játszani, Petőfitől József Attiláig, KAF-tól Markó Béláig próbálunk verseket megzenésíteni. A Bioeel-Kemény-díjátadó gála keretében sorra kerülő koncertünkön az egy éves évfordulónkat ünnepeljük, és egy új dallal is fogunk meglepetést okozni.

A dalok zenéjét Zénó szerzi?

Ő írja a zenét, én választottam ki a verseket. Mindig megbeszéljük, hogy milyen hangulatot szeretnénk adni ezeknek a verseknek, amelyekből a dalok közös munka folyamán születnek meg.

Hogyan definiálnád az együttes zenei stílusát?

Nyugodtan állíthatom, hogy nincs zenei stílusunk. Próbáltunk ellene menni a hagyományos, megszokott formáknak. Ismerjük például a Petőfi-dalokat… Mi megpróbáltuk másként megszólaltani őket. Az Anyám tyúkjából például egy vicces, majdnem rap-es dolgot hoztunk össze, a Befordultam a konyhára meglehetősen balkáni ritmusokban hangzik el, a Magyar vagyokból egy rockosabb dalt írtunk. Nem akartunk túl lírai számokat, arra azonban törekedtünk, hogy legyen meg az örömzene-hangulat. Nincsen egységes stílusunk, de úgyis kialakul egyfajta kép a zenekarról.

Kik az alapemberek?

Korpos András támogatott elsőként az ötlet megvalósításában. Ő alapállásban ütőhangszereken és dobon játszik, de gitározni is tud, amikor az Anyám tyúkját éneklem, akkor a basszusgitárt is átveszi át tőlem. Ilyen alapember volt Kádár Gellért is, aki azóta Magyarországra került, az ő helyét Oláh Vince szólógitáros vette át. Apostolache Kiss Zénó billentyűkön játszik, jómagam pedig basszusgitározok. A többiek pedig csatlakoznak hozzánk, mint például Nagy István klasszikus gitárral, vagy Kiss Bora, és számos más kolléga. Szeretnénk mindezt bővíteni amennyire az időnk és tehetségünk megengedi. Várjuk a kihívásokat, hiszen azok fejlesztenek tovább bármilyen csapatot.

Ha valaki meghív koncertezni, elfogadjátok?

Biztos vagyok benne, hogy nyitottak lennénk erre, ez attól függ hogy ki hív meg és milyen alkalomra. Idén meghívást kaptunk például az ez évi, temesvári Színészolimpiára. Nyitottak vagyunk, fejlődni szeretnénk, és ez most már tényleg csak rajtunk áll.