ALUDJ JÓL, SZÍNHÁZ! – ÁLOMSOROZAT NR. 6.

Sorozatunkban színházi témájú álmokat/rémálmokat gyűjtünk. Köszönjük mindenkinek, aki eddig megosztotta velünk az álmát. Ha téged is meglátogat éjjelente a színház, és szívesen megosztanád velünk tudatalatti tapasztalataidat, várjuk álmodat a jatekter.editorial@gmail.com e-mail címre. Jelige: #aludjjólszínház. 
Az álomsorozat többi része itt olvasható: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész,

Szívás
Egy verekedésben – méghozzá vámpírokkal –, valahol oldalt kiesett az egyik fogam. Az álmom azzal folytatódott (és ért véget), hogy kétségbeesetten bömbölök, azt hajtogatva, hogy így belőlem sosem lesz színész, mert többé nem tudom kimondani normálisan az sz-betűt.

Nincs fény az alagút végén
Egy kiszálláson vagyunk. Már jön a közönség, de eszembe jut, hogy nem a megfelelő előadáshoz állítottam be a fényeket. Hamar neki is fognék, de semmi nem működik. Ekkor veszem észre, hogy egyetlen jelkábel sincs bedugva, és teljes sötétség van a nézőtéren. Valahogy sikerül felkapcsolni a nézőtéren a fényt, de nemsokára rá egy tükrös scanner (lámpa) magától elkezd forogni, és lassan oldalra csúszkál. Ez a nézőtéren bal oldalt, a mennyezet alatt, a díszperemre van felszerelve. Ahogy feleszmélek, már le is esik, és úgy odaüti az egyik nézőt, hogy az teljesen eltűnik a székben. Aztán felébredek.

Az álmot illusztrálta: Szabó Zelmira
Az álmokat gyűjti: Biró Réka