ALUDJ JÓL, SZÍNHÁZ! – ÁLOMSOROZAT NR. 5.

Sorozatunkban színházi témájú álmokat/rémálmokat gyűjtünk. Köszönjük mindenkinek, aki eddig megosztotta velünk az álmát. Ha téged is meglátogat éjjelente a színház, és szívesen megosztanád velünk tudatalatti tapasztalataidat, várjuk álmodat a jatekter.editorial@gmail.com e-mail címre. Jelige: #aludjjólszínház. 
Az álomsorozat többi része itt olvasható: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 6. rész

A néma szereplő
Megérkeztem a színházban egy órával az előadás előtt, ahol a színészek éppen jelmezben gyomláltak és ültették a virágokat a színház körül, mert ez mindig szokás az előadások előtt, ezért nem is volt furcsa. Mivel már az itt dolgozóknak sem volt hely az előadáson, ezért belógtunk a páholyba. Ekkor jutott eszembe, hogy de hiszen én játszom ebben az előadásban, de nem tudom a szöveget. Már jelmezben voltam, mikor kétségbeesetten kerestem mindenhol a szövegkönyvemet, hogy legalább egyszer olvassam el. Az volt a legnagyobb félelmem, hogy a színész elmondja a szövegét, és én csak ülni fogok ott némán, mert nem tudom, hogy most én kellene-e válaszoljak erre a replikára vagy sem. Nyugtattam magam, hogy ilyen sokszor van a színházban, szóval nem lesz gáz. Ezután megérkezett egy gyermekszínész, aki mondta, hogy nem kell fellépnem, mert ő már meggyógyult, és tud játszani. Mondtam neki, hogy ha már bevállaltam, akkor megcsinálom. Viszont az előadás már elkezdődött, de én nem mentem be. Reméltem, hogy végül csak bement a gyerekszínész helyettem, ha már én nem.

A pizsamaparti
Azt álmodtam, hogy egy tanáromnál vagyunk az osztállyal, egy nagyon komoly próbafolyamaton, és ott kell aludjunk nála. Este késő van, már mindenki ki van halva, és akkor mondja nekünk, hogy reggel 7-kor folytatjuk, és hogy mindenki tudja a szöveget. Erre én mondom magamban, hogy jó, akkor majd hatkor kelek, hogy szöveget tanuljak, és számolgatom, hány órát alhatok majd. Bemegyek a lányszobába, ahol várnak az ágyak, függőágyak, emeleteságyak és egy óriási ablak. Kinyitjuk a lányokkal, hogy cigizzünk. Erre bejon a tanár, mi nagyon megijedünk, mondja, hogy most akkor muszáj lesz velünk aludjon, és bebújik mellénk az ágyba. Én akkor nagyon izgulok, hogy hogy fogok reggel 6-kor felkelni szöveget tanulni úgy, hogy ne vegye észre, mert már rég tudnom kéne.

Az álmot illusztrálta: Szabó Zelmira
Az álmokat gyűjti: Biró Réka