Aludj jól, színház! – álomsorozat nr. 3.

Új sorozatunkban színházi témájú álmokat/rémálmokat gyűjtünk. Köszönjük mindenkinek, aki eddig megosztotta velünk az álmát. Ha téged is meglátogat éjjelente a színház, és szívesen megosztanád velünk tudatalatti tapasztalataidat, várjuk álmodat a jatekter.editorial@gmail.com e-mail címre. Jelige: #aludjjólszínház.
Az álomsorozat többi része itt olvasható: 1. rész, 2. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész

Felirat-kaland
A stúdióban kezdődő előadás feliratozására készültem, a büfében még volt valami dolgom (talán kávét kellett vigyek valakinek), mikor a főnököm szólt, hogy miért nem indulok, 5 perc múlva kezdés van. Mondom, persze, megyek azonnal, úgyis az első 5 percben csak zene van, az első szövegem később van, időben felérek, ne izguljon. El is indultam azonnal, de valahogy iszonyat hosszú lett az út, egy építkezéshez hasonló terepen, feltört beton között és lezárt útszakaszokon rohantam. Balra akartam térni, valamiért mégis jobbra tértem, azonban nem volt időm megállni, hogy kiderítsem, miért történt, mindegy volt, ha ellentétes irányba is, csak haladjak. A karórámra sem mertem nézni, az is fölösleges időpocsékolásnak tűnt, csak szaladtam, kúsztam-másztam az építkezési törmelékben, ajtók alatt, gödrök között, zsinórpadon, omladozó épületek közt. Valahogy végül felértem a fülkébe, a főnököm és az összes kollégám ott volt (minek?!), rosszallóan néztek rám, az előadás természetesen el volt kezdődve… de magyarázkodás helyett diadalmasan benyomtam az első slide-ot, ahol kellett, ugyanis a szöveges részt még nem késtem le. Mondtam én, hogy ideérek, nem?

Az álmot illusztrálta: Hatházi Rebeka
Az álmokat gyűjti: Biró Réka