Adorjáni Panna: Társadalmi nemek és igenek

Adorjáni Panna: Társadalmi nemek és igenek

A Játéktér 2016. tavaszi számából

A Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratról

Az alcímben szereplő TNTeF a Szegedi Tudományegyetem Angol−Amerikai Intézetének, pontosabban pedig a Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportnak a kiad­ványa, évente kétszer megjelenő elektronikus szakmai lap. Első ránézésre két hatalmas elő­nye van: egyrészt a megjelenés pillanatától tu­lajdonképpen ingyenesen olvasható (itt: www.tntefjournal.hu). Másrészt a benne megjelenő szövegek hiánypótlónak számítanak a magyar tudományos diskurzusban. A feminizmus, a társadalmi nemek tudománya (amit angolul gender studiesként is szokás emlegetni), az identitáspolitikák, a posztkolonialitás stb. mint tudományos területek és elméletek relatíve új diszciplínák az európai, és hatványozottabban az olyan posztszocialista államokban, amilyen Magyarország vagy akár Románia. A TNTeF ezeknek az elméleti irányoknak és kritikáknak ad teret, ráadásul teszi ezt több területen, és különféle műfajokon keresztül. A szövegek nagy része tanulmány, egyes számok igen izgalmas fordítást is tartalmaznak, emellett olvasható bennük könyvrecenzió és folyóirat­szemle, sőt elvétve angol nyelvű cikk is. A szé­les paletta és a vonzó címek és témák mel­lett azért megjegyzendő, hogy bár a gyakran ijesztőnek bizonyuló akadémiai szakszövegek között az itt publikált cikkek relatíve olvasmá­nyosnak számítanak – tévedés ne essék, ez egy ízig-vérig tudományos folyóirat, bonyolult és részletes dolgozatokkal és izgalmasabbnál izgalmasabb problémafelvetésekkel.

A TNTeF 2011 óta publikálja lapszámait, amelyek közül némelyik meghatározott te­matikához kapcsolódik, ilyen például a 2012 szeptemberében kiadott A társadalmi nemi viszonyok a rendszerváltozás elmúlt húsz évében: poszt-szocializmus(?) és feminiz­mus(?) címet viselő lapszám, amelyben nem­csak Magyarországot illetően, de az exjugo­szláv államok vagy Csehszlovákia kapcsán is szó esik arról, ami tulajdonképpen a folyóirat létjogosultságát is megalapozta: vagyis hogy milyen társadalmi, politikai és kulturális folya­matok járultak hozzá ahhoz, hogy Kelet-Eu­rópában a feminizmus relatíve új keletű disz­ciplínának számít, vagy hatalmas mértékben félreértett és megbélyegzett ideológiaként té­telezték, nem pedig szerteágazó tudományos területnek. A tanulmányok nagy részében a szerzők megfogalmazzák ezt a kontextusból adódó nehézséget, ugyanakkor szinte min­denik szöveg erre az adottságra apellálva írja újra és rekontextualizálja a nyugati szaktudo­mányok elméleti fogalmait vagy gondolatme­neteit. Szó esik arról, hogy hogyan lelhetőek fel már az államszocializmus idején a 80-as, 90-es évek posztfeminizmusának jegyei (Lóránd Zsófia (Poszt-)szocialista poszt-feminizmus c. tanulmánya), vagyis hogyan jelenik meg az ellenállás (backlash) már akkor, amikor a fe­minizmus második hulláma még javában dü­börög Nyugat-Európában. A feminizmus iránti ellenszenvet az első lapszámban Várnagyi Márta is vizsgálja (A női irodalom és a femi­nista irodalomkritika Magyarországon. Han­gok és visszhangok c. tanulmányában), aki leírja, hogy a feminizmus Magyarországra való begyűrűzése késve és már annak kritikájával együtt történik meg, emiatt pedig eleve fenn­tartással viszonyulnak hozzá.

A feminizmus és gender studies szem­pontjából különféle diszciplínák különféle te­matikái kerülnek megvizsgálásra: így van írás Jane Austen Emmájától kezdve az Alien sagák és a Bridget Jones naplója c. film feminista szempontú elemzésén keresztül a fogyaté­kos női testek kutatásáig és a magyarországi református lelkésznőkig bármiről, még a nők vállalati vezetőtestületben betöltött szerepéről és a serdülő tinik posztolási szokásairól és ön­reprezentációjáról is. Vagyis elemzés tárgyát képezik egyrészt Magyarország és a környező közép- és kelet-európai államok különféle jelenségei, másrészt a nemzetközi (pop)kultú­ra különféle témái, amelyek valamilyen módon térségünkben is jelen vannak.

Különleges csemegének számítanak a TN­TeF-ben a fordítások, amelyek által expliciten megjelennek azok a tudományos elmélkedé­sek, amelyek mentén a folyóirat magyar nyel­vű szerzői megszólalnak. Különösen hasznos és amolyan bevezető jelleggel bír Judith Butler Társadalmi nem(iség) és felforgatása c. eszszéje, amely eredetileg a Barbara Cassin által szerkesztett Dictionary of Untranslatables: A Philosophical Lexicon c. kötetben szerepelt. Mind a fordítások, mind pedig a magyar nyel­vű tanulmányok azért is rendkívül értékesek, mert életre keltik és tovább viszik a társadal­mi nemek tudományának és az azzal rokon diszciplínáknak a magyar nyelvű tudományos beszédfolyamát. A többnyire angol szaknyel­vű és terminológiával rendelkező terület nem csak elérhetőbbé válik, de kísérlet születik an­nak lefordítására – és itt a fordítás a szó legtá­gasabb értelmében értendő.

Pontosan a fordítás lehetőségeiről és prob­lémáiról szól egyébként Susan Gal A feminiz­mus „határátlépései”: A nőkről szóló beszéd­módok körforgása c. – egyébiránt magyarra fordított – tanulmánya is, aki a feminizmust „utazó beszédmódként” vizsgálja, amely a különféle áthelyezések, rekontextualizálások és fordítások által mindegyre újraíródik és újrateremtődik. Ez az elgondolás rendkívül inspiratív és produktív a posztszocialista or­szágok számára, mert azt sejteti, hogy a tár­sadalmi nemekkel foglalkozó elméletek nem a nyugati jóléti társadalom kizárólagos témái, amelyek a társadalmi problémákat illetően „lassabb” kelet-európai országokban hasz­nálhatatlanok, hanem pontosan a kultúrák sokféleségére hívja fel a figyelmet, amelynek tekintetében a feminizmus és gender studies kérdései is sokkal változatosabbak lehetnek.

Ez a friss és dehierarchizált álláspont egyébként átlengi a TNTeF-et, panaszkodás vagy elégedetlenkedő kritika helyett precíz és értékítélettől mentes elemzéseket, izgalmas perspektívákat kínál fel, miközben inspiráló tudományos diskurzust teremt. A diskurzusba egyébként bárki beléphet: az év első száma rendszerint a Szegedi Tudományegyetem vo­natkozó konferenciájának anyagaiból áll öszsze, míg a második számra általában felhívást írnak ki, akire bárki, bármilyen tudományterületről jelentkezhet írással. Talán pontosan en­nek a struktúrának köszönhető, hogy a TNTeF lapszámai szinte kivétel nélkül valóban szer­teágazóak és interdiszciplinárisak, miközben a tartalmat és formát tekintve megbízhatóan magas színvonalat képviselnek.

Mindezek ellenére a TNTeF valószínűleg nem rendelkezik hatalmas olvasótáborral, ahogy feltehetően relatíve visszafogott hatás­sal van a szélesebb értelemben vett kulturális vagy politikai beszédekre is. Ennek két oka lehet: egyfelől a TNTeF a műfajából kifolyó­lag egy szűkebb kör számára élvezhető (bár szerintem egy bármilyen első- vagy másod­éves egyetemista már örömét lelheti benne), másrészt olyan területet ölel fel, amely eleve marginalizált, és amely egyébként pontosan ez ellen a kirekesztettség ellen küzd. Ebben a küzdelemben a folyóirat egyedüláll(ó), de büszke harcos.