Adorjáni Panna: Amit a commedia dell’artéról eddig nem tudtál

Adorjáni Panna: Amit a commedia dell’artéról eddig nem tudtál

Demcsák Katalin Komédia, arte, világ című könyvéről

Demcsák Katalin a Komédia, arte, világ*című könyvében a magyar kultúrkörben viszonylag ismeretlen Giovan Battista Andreini munkásságának tükrében vizsgálja meg a commedia dell’arte színházelméletét. Az elmélet alapját az a némiképp újkeletű nézet adja, amely bizonyos, a commedia dell’arte műfajával kapcsolatos általánosan igaznak tételezett jellemzőket vizsgál felül. A commedia dell’artét ugyanis hagyományosan nemzeti jellegű színjátszási formaként ismerjük, amely kanavászokon és improvizáción alapul, és a benne megjelenő figurák állandó karakterek. Demcsák ezt a nézetet igyekszik felülvizsgálni Andreini munkásságát alapul véve, akinek komplett darabjai vannak, sőt, az ő esetében elméleti jellegű írásokkal is találkozhatunk, amelyek segítenek könnyebben tájékozódnunk a commedia dell’arte műfajának megismerésében.A műfaj behatóbb megértése érdekében a könyvben részletes színháztörténeti fejezetet is olvashatunk, amely a commedia dell’artét az egyház színházellenességének vonatkozásában vizsgálja, és pontosan vázolja az adott korban a színház, pontosabban a komédia status quo-ját. Ugyanakkor különbséget tesz a különféle mímusok, vásári komédiások és a színjátszást mesterségként űző csoportosulások között, mert ezek összemosása ugyancsak félreértésekhez vezet a commedia dell’arte értelmezését illetően.Külön részben tárgyalja a szerző, hogy milyen jelentésrétegek kapcsolódtak a színház szóhoz az adott korban, különös figyelmet szentelve annak, hogy tisztázza a szó széleskörű használatát. Eszerint az olasz kultúra a legkülönfélébb dolgok megnevezésére használta a színház szót, így a színház jelenthetett konkrét vagy virtuális épületet, látványt, de akár költői metaforaként is funkcionálhatott stb. A legkevésbé használták ezt a fogalmat arra, amire ma általánosan alkalmazzuk.A kötet hat fejezetéből négy valójában a tulajdonképpeni téma előtere (l. az alcímet: A commedia dell’arte színházelmélete Giovan Battista Andreini műveiben), Andreini színházelméletével konkrétan csak az utolsó két fejezet foglalkozik. Demcsák az előszóban megelőlegezi a színháztörténeti és -elméleti kitérőt, amelyet úgymond a téma és a szerző ismeretlensége miatt tart elengedhetetlennek (nemcsak Andreini munkássága ismeretlen a magyar olvasó számára, de a commedia dell’arte témában is igen kevés magyar nyelvű szakirodalom létezik). A témát „bevezető” fejezetek valójában tanulságosak és relevánsak Andreini munkásságának vizsgálatát illetően, az alcím azonban ilyen módon pontatlan: egy másik alcím talán sokkal szélesebb réteget meg tudna szólítani, mint a jelenlegi, amely tulajdonképpen azt ígéri, hogy a könyv egy számunkra kvázi idegen szerzővel foglalkozik.

Problematikus a szerző azon választása is, hogy a commedia dell’arte szakszerűbb vizsgálata értelmében Andreinit használja bizonyítékként. Hiszen még Andreini kapcsán sem derül ki egyértelműen, hogy milyen is lehet a commedia dell’arte, ha nem olyan, mint ahogy azt hagyományosan a szakirodalom leírja. Az izgalmas felvetés után nem dől meg az állandó karakterek elmélete, ahogyan az improvizáció meglétéről vagy nemlétéről sem kapunk lényegesen új információkat. Ezek alapján elmondható, hogy Demcsák a némiképp elnagyoló értelmezések ellen veszi fel a harcot, Andreini komédiái által pedig árnyalja és részletgazdaggá teszi a commedia dell’artéról létező képet.

Ilyen módon a könyv értelmes és izgalmas témákat vet fel és taglal, ráadásul viszonylag könnyed szerkesztésben, amitől olvasmányossá válik attól függetlenül, hogy tulajdonképpen egy zárt világról szól. Az olvasót viszont méltán töltheti el hiányérzet, hiszen az ígért újfajta szemléletmód feltárásáig Demcsák nem jut el, ehelyett inkább csak előkészíti az utat. Talán lesz folytatás…

* Kijárat Kiadó, Budapest, 2011.