A Tóték Marosvásárhelyen

A Tóték Marosvásárhelyen

A Tompa Miklós Társulat június 13-án, hétfőn 19.00 órától tűzi műsorra a Tamási Áron Színház Örkény István: TÓTÉK című vendégelőadását. Bocsárdi László rendező szerint a világirodalom legjelentősebb drámai művei közé sorolható Örkény groteszk színpadi játéka, melyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagytermében tekinthetnek meg a marosvásárhelyi nézők.

A háború kitörése óta Mátraszentannán a legbiztosabb dolog talán az, hogy sokakat várnak haza. Ez a hazavárás még Mátraszentannánál is biztosabb. Nehéz eldönteni, hogy létezik-e Mátraszentanna, hiszen akár rajta van a térképen, akár nincs, ugyanazok a dolgok esnek meg ott is, amik a valóságban bármikor megtörténhetnek. Érvényesek lüktetései, félreértett igazságai, a tehetetlen lázadások, az ismeretlen végéig való kitartás, végig, a végtelenségig.

A második világháború jól megmutatta, hogy a bennünk szunnyadó fenevad bármikor utat nyerhet és kitörhet belőlünk. Hogy a félelem lassan, szinte láthatatlanul, jégvirág-szerűen virágzik, majd hirtelen őrületbe dermed.

Fotó: Barabás Zsolt

A Tót család Gyulára, egyetlen fiukra vár. Helyette érkezik egy őrnagy, akit rehabilitálni kell. Szórakoztatni. Aki jól kell érezze magát. Mennyit áldozunk fel saját gyermekünkért? Mit kezdünk a helyette érkező zaklatott őrnaggyal, aki a harcmező metaforájaként érkezik meg erre az izolált, a valódi világról leválasztott térbe? Mekkora volt a gravitáció súlya a Don kanyarnál, az ülve halálra fagyott katonák között?

Sziszüphosz egy sziklát görgetett szüntelen a hegy tetejére, ahonnan a kő mindannyiszor visszagurult a saját súlyától. Keskeny a határ a Tótok és a Sziszüphoszok között.

A groteszkben nincsenek határsúroló különbségek. A komikum és a tragikum összeér, és összeérnek a realitások is az irrealitásokkal. Az előadásban szerző lelke ezt a színpadon nézi. Megírja. Gyönyörködik benne. Elszörnyed tőle. Gondosan végigkíséri az összes, szerethető mátraszentannai Sziszüphoszát.

Örkény István az 1966-ban megjelent regényének bevezetőjében így ír: „Ha egy népet beletörődni tanít meg a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. (…) Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk. Én azt vallom – és ezt példázzák a Tóték, hogy az ember egyetlen kiútja a tett.” Keskeny a határ a jégvirág-szerű tétek és a megdermedt tettek között.

Az előadás az azonos című regény és dráma ötvözete

A mű a Proscenium Szerzői Ügynökség engedélyével kerül bemutatásra.