A JÁTÉKTÉR 2015. TÉLI SZÁMA
A bábszínház, ifjúsági színház azok látószögébe is ritkán kerül, akik, amúgy, szakmabeliként vagy színházszerető nézőként követik a felnőtteknek szóló előadásokat Erdélyben. Jelen számunk írásait épp ez a kérdés fogja össze: mit tudunk, tudhatunk az erdélyi báb- és gyermekszínházról? Ezt a kérdést úgy is fontosnak tartjuk – tematikus jelleggel – hangsúlyozni, hogy tisztában vagyunk azzal: egyetlen lapszám nem pótolhatja, fedheti le ennek a színházi szegmensnek a szakmai reflexió iránti igényét.
Erdélyben több, a bábszínháznak és gyermekszínháznak dedikált fesztivál is létezik. Hegyi Réka a Nagyváradon kétévente megrendezett bábszínházi fesztiválról, a Fux Feszt idei kiadásáról számol be írásában, a Budaházi Attilával, a Csíki Játékszín dramaturgjával és gyermekszínházi előadások rendezőjével készült interjúban pedig a már rendszeressé vált Lurkó Fesztiválról is szó esik. Nagy (Szilágyi) Regina nevéhez két – a szatmári és székelyudvarhelyi – bábszínház alapítása fűződik, őt Csomós Tünde Timea kérdezte alkotói tapasztalatáról, munkájáról. Nagy Lázár József, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház alapító tagjaként a hagyományt teremtő társulat nehézségei mellett szintén a bábos alkotói tevékenységről beszél a vele készült interjúban.
Az 1990-es korszakváltásból következő bábszínházi szerkezetváltást vizsgálja a Novák Ildikó kortárs bábos alternatívákra fókuszáló tanulmánya. Biró Árpád Levente tanulmánya – az ötvenes évek Kelet-Európájának megújuló bábszínházi kontextusában – azzal foglalkozik, hogy a nagyváradi bábszínházban az ideológiai indíttatást meghaladva különleges formákat és esztétikát hoztak létre az alkotók: Kovács Ildikó és Fux Pál a realisztikus és expresszív játékstílus közötti sávon kísérletezik bábkomédiával, báboperával, romantikus rémdrámával. Cristian Pepino írása Maeterlincktől Craigen át vizsgálja az animációra vonatkozó elméleteket, és a mai színpadi mű- vészetek perspektívájából világítja meg őket.
Mező Borbála a londoni Puppet Theatre Barge, egy hajón székelő, kizárólag marionettel foglalkozó bábszínház alkotóival beszélgetett. Gren Middleton és Juliet Rodgers 1982-ben nyitották meg a hajószínházat, gyermekeiken és unokáikon kívül több más bábossal együtt dolgoznak a független intézményben. Bodor Emőke a kínai bábszínházról írt esszét.
Recenzió rovatunk két olyan könyvet mutat be, amelyek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínészet szakán oktatók doktori disszertációi nyomán születtek. Novák Ildikó bábtörténeti könyve a marosvásárhelyi Állami Bábszínház történetét dolgozza fel. Lőrinczi Máthé Rozália könyvének inkább bábelméleti vonatkozásai vannak, és hangsúlyt fektet a maszk kérdésére is. Bábos szépirodalommal is találkozunk a rovatban: a győri Vaskakas Bábszínház által megjelentetett dráMAI mesék című könyvsorozatról számolunk be. Dráma rovatunkban fiatal nagyváradi szerző, Biró Árpád Levente Mese habbal című gyerekdarabját olvashatják. Talált képünk a bábszínház világából való: ezt Papp-Zakor Ilka szövege veszi körbe.
A szám tematikájától ellépve Biró Eszter a müncheni Spielart Fesztiválról számol be Történetek Európán innen és túlról c. írásában. A tárgyalt előadások túlnyomó része aktuális problémákat feszeget, amelyekkel a nyugat-európai polgárok is immár szembesülnek. Kritika rovatunkban pedig elemzések olvashatók a nagyváradi Az eset, a gyergyószentmiklósi A Homokszörny és a szatmári Helló, doktor Mengele! című ősbemutatókról, valamint Silviu Purcărete legújabb, kolozsvári rendezéséről, a Julius Caesarról.
Ezúton köszönjük Novák Ildikónak a szakmai segítséget, amelyet a lapszám fotóanyagának összeállításához nyújtott.
A téli lapszámunk tartalma itt érhető el: Játéktér 2015 tél
