A JÁTÉKTÉR 2015. ŐSZI SZÁMA

A JÁTÉKTÉR 2015. ŐSZI SZÁMA

Test és színház viszonyával foglalkozni nem csupán hálás vállalkozás, de a téma nagysága és szerteágazása miatt nem egykönnyen kimeríthető. A nyári számunkban már felvetett témát, a színen megjelenő test problémakörét folytatva olyan írásokat kínálunk az olvasónak, amelyek több tudo­mányterület megközelítését használják: a filozófiai antropológia vagy a kognitív idegtudomány szem­pontjait gyümölcsözően használja a színháztudomány.

A színház az a hely, ahol emberek jelenítenek meg embereket – és ebben a megjelenítésben a test minduntalan valamiként formáltnak mutatkozik. Helmuth Plessner A színész antropológiájáról című tanulmánya, amely Besze Flóra fordításában olvasható, a filozófiai antropológia felől közelít a megtestesítés színházi helyzetéhez, amely az ember önmagából való kilépésének képességét, az emberi létezés excentrikus, ebből fakadóan pedig sérülékeny pozícióját teszi átláthatóvá. George Banu Robert Wilson előadásainak testkoncepciójáról írva azt a folyamatot követi, hogy a sokáig reliefszerű test mögött hogyan tűnik fel fokozatosan az árnyék. Banu az árnyéknélküliséget az ókori profilábrázolással ill. a japán fametszetekhez visszanyúló kontúr-kultusszal hozza összefüggésbe, ezeket pedig a mélység – Wilson esetében a lélektani realizmus – illúzióját felszámoló törekvésekkel rokonítja. Azt, hogy a kétdimenziós test azonban elkezd „megvastagodni”, árnyékot vetni, önmaga anyagiságára reflektálni, Banu az ellenőrzött koreográfia felől a nem uralt tökéletlen esztétikája, az állandó jelenlét felől a rejtőzködő felé való mozdulásként értelmezi. Ramunė Balevičiūtė tanulmánya a színészi játék és a kognitív tudományok kapcsolatával foglalkozik, azzal, hogy test és agy hogyan hatnak egymásra a színészi munka folyamatában, valamint, hogy az elméleti és gyakorlati tapaszta­latok miként hasznosíthatók a színészképzésben, alkotási folyamatban. Ungvári Zrínyi Ildikó Marina Abramowić a londoni Serpentine Gallery-beli performanszának intenzív tapasztalatát helyezi elméleti keretbe: a látás és tekintet dominanciájára épülő kultúránkban ez a művészeti esemény egy sajátos, nem-látásra alapozó érzékelési módot hangsúlyoz.

Erdélyi színházi alkotók gondolatai kerülnek egymás mellé a Szétbeszéd című írásban mozdulat­ról, testről, alakításról, de érintik e témát a Sardar Tagirovsky rendezővel és Nagy Alfréd színésszel készült interjúink is. Erdélyi előadásokra reflektálva a sepsiszentgyörgyi Vízkeresztről, a nagyváradi A mi osztályunkról, a Temesváron bemutatott Manipulációk című előadásról olvasható kritika, Adorjáni Panna pedig a Thealter Fesztivál táncszínházi előadásain keresztül a táncos test eltérő esztétikáit vizsgálja. Könyvrecenzióink a magyar és román szakpublikációk test-témához kapcsolódó kiadvá­nyait követik.

Felicia Zeller Beszélgetések űrhajósokkal című drámája Adorján Beáta fordításában olvasható számunkban. A dráma asszociatív – Elfriede Jelinek szövegeivel rokon – nyelvisége polifonikus szö­vegfolyamot eredményez itt, amelyben beszéd és beszélő nem rendelődnek biztonságosan egymás­hoz. Zeller drámája, amely a német nyelvet/kultúrát tanuló Au-pairek és az őket befogadó családok mondataiból szövődik, hatalmi viszonyokat mutat nyelvi helyzeteken keresztül, és ezek a viszonyok a piacgazdaság szerinti hierarchiában helyezik el a szereplőket: mint jóléti vagy szegény országból származót, mint nyelvben és szokásokban otthonosat vagy idegent, mint olcsó női munkaerőt, aki­nek élete eszközzé válik más nők karrierépítésében.

Varga Anikó


Az őszi lapszámunk tartalma itt érhető el: Játéktér 2015 õsz