A JÁTÉKTÉR 2015. NYÁRI SZÁMA

A JÁTÉKTÉR 2015. NYÁRI SZÁMA

Test a színen

Testközpontú összeállításunk hálás vállalkozás, mert lényege szerint érinti a mai színházi tö­rekvések legfontosabbjait. A test- és gesztusnyelvvel, a test nem-mindennapi, nem-konven­cionális használatával, a tér újraírásával folytatott kísérletek mára már a színház alapkérdéseit érintő jelenségek. Ezek olyan színházfelfogásokról beszélnek Erdélyben is, amelyek friss szellemet lehelnek a kőszínházak épületeibe is, azonban – be kell ismernünk – ez az ihletettség sokkal hamarabb hódít a kis- és alternatív színházak közegében, könnyebben alakulnak a kisebb színházi projektekben.

A mai színház egyik fontos és provokatív jelensége a táncszínház, a táncos test működése. Ez kerül terítékre lapszámunkban az András Lóránttal készült interjúban, megközelítvén a tánc, színház és zene sokszoros összekapcsolódásának témáját. Miközben Erdélyben is egyre inkább teret hódít a tánc- és mozgásszínház, utóbb András Lóránt vezetésével olyan társulat alakult, amely különleges színfoltot jelent a tánc- és drámai színház ötvözésének terepén.

A másság testi reprezentációival foglalkozik Adorjáni Panna írása: kisebbségi, marginalizált tes­teket és történeteket vizsgál elméleti szempontokat is rendszerező írásában, valamint erdélyi előadá­sokra fókuszáló elemzéseiben. Ám két további írás is nézőpontváltó szemléletet kínál az olvasónak, miközben a test és érzékelés problémakomplexumát fejtegetik:

Lotus Lykke Skov írásában olyan kutatásról olvashatunk, amely test és környezet kapcsolatát, metaforikus párbeszédét vizsgálja. Az érzékelési módok átrendezése megmutatja, hogy a konven­cionális, látáscentrikus érzékelés hiányában, az érzéki megtestesülés eredményeképpen hogyan rendeződik át a tér is. Hasonló – történeti – tapasztalatokról számol be Evelyn Birge Vitz tanulmá­nya, amely a középkori történetmesélés kétféle sajátosságát mutatja be: az arisztotelészit, amelyet később látás- és hallásközpontú formaként kanonizált az utókor, valamint az ázsiai modellt (amely Richard Schechnernek a magyar szakirodalomban úgyszólván ismeretlen rasaesztétika – fogalmával ragadható meg). Ez utóbbi modellben a szerteágazó történetek és maga a mesélés varázsa él, az európaitól eltérő testkoncepcióval, amelyben a zsigereknek, a gazdag érzékelésnek és a burjánzó történeteknek nagyobb szerepe van, mint a látásnak és az egy tekintettel befogható főcselekménynek.

Testemlékezet, a performer belső érzékelése a témája a Bataritával készült interjúnak. Tájainkon még mindig ritkán találkozunk azzal a fajta testtudattal, az energiaközpont olyan intenzív használa­tával, amelyről a butohtáncosnő beszél. A performer teste csatornává alakul át munkája során, és a test különös viszonyba kerül az agyi emlékezettel. Ugyancsak a testemlékezetről számol be Pál Emőke, a Body Memory című interkulturális projekt kapcsán. A testemlékezet kutatása ugyanakkor a múltfeldolgozás eszközévé is válhatott a projekt során. Hiszen a színház alkalmas terepe lehet a kulturális, történelmi traumákkal való szembenézésnek.

Könyvrecenzióink mellett szokásos módon drámát is tartalmaz a lapszám: ezúttal Székely Csaba legújabb, A homokszörny című drámáját ajánljuk olvasásra.

Ungvári Zrínyi Ildikó

 

A nyári  lapszámunk tartalma itt érhető el: Jatéktér 2015 nyár