A 2015-ös év színházi legjei

A 2015-ös év színházi legjei

Szerkesztőségünk Köllő Kata, Hegyi Réka és Kovács Bea színikritikusokkal kiegészülve arra vállalkozott, hogy összegzi az idei év legfontosabb színházi előadásait és eseményeit.

Bár a fontosság tekintetében nem célunk a sorrendiség, kifinomult színházi látásmódja miatt a Bocsárdi László által rendezett Vízkereszt (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy) című előadást emelnénk ki elsőként – a szentgyörgyi előadás a szerelem, vágy problémáján keresztül boncolgatja az identitás kérdéseit. A nagyváradi Szigligeti Színház előadása a közösségi emlékezet kitüntetett helyeként kezeli a színházat: a második világháborús történést feldolgozó A mi osztályunk (r: Anca Bradu) c. előadásuk tíz lengyel zsidó és katolikus osztálytárs történetén keresztül teszi láthatóvá a fasizmus működését. Bartis Attila regénye alapján készült a Radu Afrim által rendezett A nyugalom (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat), amely fojtogatóan szoros anya-fiú viszonyt terít a néző elé, erőteljes vizuális világba ágyazva a lélektani történéseket. Kokan Mladenovic rendezői elképzelésében a Koldusopera (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár) önreflexív alkotás, amelyben társadalmi kérdésként ér össze színházat csináló társulat anyagi helyzete a drámai történet momentumaival. Közös bennük Csehov, és hogy izgalmas kőszínházi kísérletezések: Keresztes Attila legújabb rendezését, a Sirályt (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat) és a Sinkó Ferenc által rendezett #hattyúdal(Kolozsvári Állami Magyar Színház) ilyenként ajánljuk.

A 2015-ös évben sok fiatal színházi alkotó munkája vált láthatóvá – alighanem az új színházi törekvések térnyerésével is jellemezhetnénk az évet. Tehetséges fiatal rendezők léptek pályára: Sardar Tagirovsky merészen és érzékenyen kísérletező, a társulati munkára is nagy hangsúlyt fektető rendezései a sepsiszentgyörgyi Meggyeskert, a nagyváradi Az eset, valamint a gyergyószentmiklósi Nyina c. előadások. Botos Bálint a Váróterem Projektnél rendezett Zéró és a kolozsvári harmadéves színművészeti osztállyal készült A hideg gyermek c. előadásai témájukban és közelítésmódjukban is mentesek a színházi nyelv nehézkességétől. Humoros, energikus, vizuálisan inventív Nagy Botond a Figura Stúdiónál rendezett A Homokszörny című előadása – a rendező a Tamási Áron Színház és M Studio koprodukciójában készült Julie kisasszony Tarkovszkij-jelenetekkel c. előadását is ajánljuk. Hogy a kőszínházon kívül van hely, egyre több független alkotói kezdeményezés jelzi: más színházi megszólalásmóddal kísérletezik Boros Kinga (és alkotótársainak) Terminus c. közösségi színházi eseménye, valamint a Köllő Csongor és Györgyjakab Enikő által vezetett Shoshin Színházi Egyesület.

Progresszív műsorkínálat (és hangulat) szempontjából a következő színházi fesztiválokat találtuk idén a legfontosabbnak: TESZT (Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház), Nemzetiségi Színházi Kollokvium (Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós), dráMa (Tomcsa Sándor Színház, Udvarhely).